Scherg Lőrinc kilátó
A Szombathelyi Erdészeti Zrt. Sárvári Erdészeti Igazgatóságának kezelésében lévő, Káld község határában fekvő Farkaserdő magaslati pontján épült meg a Scherg Lőrinc főerdőmester nevét viselő kilátó. A vasi szoknyás haranglábakat idéző architektúrájú, faszerkezetű kilátó megépítése fontos része a 7200 hektáros erdőségben 2014-ben megvalósított közjóléti fejlesztéseknek. A kilátót április 22-én, a Föld Napján adták át ünnepélyes keretek között. A közel 20 méter magas, 11,5 méter járószint-magasságú, faszerkezetű erdei kilátó a Farkas-erdő egyik legmagasabb pontján épült, mintegy 40 méterrel emelkedik a csatlakozó mezőgazdasági területek térszintje fölé. Ily módon nagyszerű kilátás tárul a Farkaserdő keleti részeire, a Kemeneshátra, a Kemenesaljára és a síkságból kiemelkedő vulkáni eredetű tanúhegyekre; a gércei tufagyűrűhöz tartozó Púpos-hegyre, a Ság hegyre, a Kissomlyóra, távolabb pedig a Somlóra, valamint a környékbeli településekre, szántóföldekre. Tiszta időben látni lehet a Bakony nyugati vonulatait is. Az Országos Kéktúra-útvonal nyomvonalának turisztikai fejlesztéseit is szolgálja.
Méltóképp szeretnénk megemlékezni a főerdőmesterről.
Scherg Lőrinc bajor származású volt, 1864-ben a bajorországi Spessartban (Lohr) született, de már korán megszerezte a magyar állampolgárságot. Erdészeti tanulmányait Würtzburgban és Aschaffenburgban végezte. Lajos bajor királyi herceg hívta meg magyarországi Sárvár környéki birtokaira, az alig 20 éves Scherg Lőrincet, ahol gyakornokként alkalmazta. Két évvel később már önálló beosztást kapott, előbb mint tacskáni erdész, majd 1901-ben bízták rá a káldi kerület vezetését, 1909-ben nevezték ki főerdésszé, 1920-ban erdőmesteri címet adományoztak neki. Több bajor kitüntetést is elnyert, lovagja volt a bajor Szent Mihály-rendnek és tulajdonosa a bajor-Lajos-keresztnek. Szaktanácsadója volt a vármegyei közigazgatási bizottságnak, a kormánytól 1925-ben gazdasági tanácsosi, 1937-ben gazdasági főtanácsosi címet nyert érdemei elismeréséül.
Szerény, csendes, szorgalmas ember, csak hivatásának és az erdőnek élt. Munkássága során a Sárvár környéki erdőket legfőképpen pedig a Farkaserdőt újította meg. Bajorországból hozott tölgycsemetéket, talajjavítási céllal gyertyánt, valamint fagytűrő szlavóniai tölgyet telepített, meghonosította az amerikai tölgyet is. Meghagyta a több évszázados tölgyeket az ún. Banyafákat. A káldi határhoz közel bükkös jött létre, az ún. Lajos-bükkökkel. Gondot fordított a gazdaságos vadgazdálkodásra is.
1938-ban bekövetkezett halála nemcsak a családjának, hanem az egész erdésztársadalomnak súlyos veszteség volt. Utolsó kívánsága is tükrözi, hogy mennyire szoros kapcsolata volt az erdővel, hogy nem a sárvári temetőben helyezték örök nyugalomra, hanem óhaja szerint a saját telepítésű kedves tölgyfái alatt pihen.
