Scherg Lőrinc munkássága
Scherg Lőrinc bajor származású volt, 1864-ben a bajorországi Spessartban (Lohr) született, de már korán megszerezte a magyar állampolgárságot. Erdészeti tanulmányait Würtzburgban és Aschaffenburgban végezte. Lajos bajor királyi herceg hívta meg magyarországi Sárvár környéki birtokaira, az alig 20 éves Scherg Lőrincet, ahol gyakornokként alkalmazta. Két évvel később már önálló beosztást kapott, előbb mint tacskáni erdész, majd 1901-ben bízták rá a káldi kerület vezetését, 1909-ben nevezték ki főerdésszé, 1920-ban erdőmesteri címet adományoztak neki. Több bajor kitüntetést is elnyert, lovagja volt a bajor Szent Mihály-rendnek és tulajdonosa a bajor-Lajos-keresztnek. Szaktanácsadója volt a vármegyei közigazgatási bizottságnak, a kormánytól 1925-ben gazdasági tanácsosi, 1937-ben gazdasági főtanácsosi címet nyert érdemei elismeréséül. Szerény, csendes, szorgalmas ember, csak hivatásának és az erdőnek élt. Munkássága során a Sárvár környéki erdőket legfőképpen pedig a Farkaserdőt újította meg. A korszerű művelés jegyében keresztezte a bajorországi magasabb színvonalú eljárásokat a hazai viszonyokkal. Szakszerű írányításával 1930-ban már az országos vastagfa-hasznosítás átlagának a háromszorosát termelte meg az uradalmi erdészet. A leromlott, agyonlegeltetett bokros, nyíres Farkaserdőt néhány évtized alatt magas hozamú, kiemelkedő hírű mintaerdővé változtatta. Bajorországból hozott tölgycsemetéket, talajjavítási céllal gyertyánt, valamint fagytűrő szlavóniai tölgyet telepített, meghonosította az amerikai tölgyet is. Meghagyta a több évszázados tölgyeket az ún. Banyafákat. A káldi határhoz közel bükkös jött létre, az ún. Lajos-bükkökkel. Gondot fordított a gazdaságos vadgazdálkodásra is. 1938-ban bekövetkezett halála nemcsak a családjának, hanem az egész erdésztársadalomnak súlyos veszteség volt. Utolsó kívánsága is tükrözi, hogy mennyire szoros kapcsolata volt az erdővel, hogy nem a sárvári temetőben helyezték örök nyugalomra, hanem óhaja szerint a saját telepítésű kedves tölgyfái alatt pihen. Ott azon a helyen pihen feleségével, amelyhez ifjú korának, munkásságának legkedvesebb emlékei fűződnek, azok a fák borulnak óvatosan sírja fölé, amelyeket ő ültetett, az ő keze ápolt, gondozott és nevelt naggyá, s lombjuk suttogása őrködik síri álma felett.
Saját maga fogalmazta meg sírversét:
„Bajor tölgyek tövén, Spessartban volt hazám:
Majna-mosta Lohrban ringatott jó anyám,
De több mint fél-század: magyar lett új honom,
S magam-ültette tölgy borul a síromon.”
"Lajos-bükkök"
A terület Káld és Bejcgyertyános között a Farkaserdőben található a két települést összekötő, erdészeti feltáró út mellett. A „Lajos bükkös” szélén az út mellett tábla hírdeti a Lajos-bükkök 2005-ös pusztulását, sajnos az eredeti állapotból már csak az egykori kőpad van meg, körülötte új telepítésű erdő. A „Lajos-bükkök” természetvédelmi terület a Mária Terézia-forrással (Trézia kút) együtt Vas megye legelső s egyben legrégebben védett területe. 1942-ben egy Földművelésügyi Miniszter által kiadott rendelet tette védetté. Mindkét terület a Farkaserdő nevezetes pontja és többszörösen is kultúrtörténeti érték hiszen létrejötte és elnevezése is kapcsolódik ahhoz az időszakhoz, amikor a környék bajor hercegi uradalom volt. A Farkaserdő Vas megye egyik legnagyobb összefüggő erdeje, 7200 hektáron terül el a Vasi Hegyháton.
A „Lajos-bükkök” elnevezés feltételezhetően a bajor herceg Wittelsbach Lajos nevére utal. Neki, vagy az ő tiszteletére alakították ki itt az öreg bükkök árnyékában a kőpados erdei pihenőhelyet. A „Lajos-bükkök” az 1990-es évek közepén még álltak, ez két idős bükkfát jelentett. Az öreg bükkök vélhetően hosszabb ideig voltak szabad állásban, erre utaltak vastag alsó ágaik, melyek a köréjük záródó erdőben lassan leszáradtak. Az erdőrészlet véghasználatakor számos bükk hagyásfát állva hagyott az erdészet, melyek közül több ma is látható. Az öreg „Lajos-bökkök” azonban már nem élték túl az újabb szabadállásba kerülést. Az út szélén olvasható tábla szerint 2005-ben keresztbetörtek, valószínűleg egy viharban, csonjaik még láthatóak. A hercegi kőpad még megvan, de a fiatalos már erősen benőtte.
"Farkas-erdő"
A Farkas-erdő Vas megye egyik legnagyobb össszefüggő erdeje. 14 település határában, közel 7200 hektáron terül el a Vasi Hegyháton. Valaha 60000 hektáron borította erdő a környéket. Egykoron 25 km hosszúságban és 8-10 km szélességben összefüggő terület volt a Sárvári Váruradalom részeként. A Farkas-erdő elnevezésére többféle elmélet is van. A magyarázatok többsége a terület tulajdonosainak nevéhez kapcsolódik. Az egyik legkorábbra datálható néveredet 1273-tól számítja a terület elnevezését, amikor Kun László királyunk Sárvárt és környékét a Jaák nemzetségbeli Farkas Jánosnak adta, aki később 1326-ban fellázadt Károly Róbert ellen. Fellelhető már 1252-es oklevél is, melyben „… ama farkas erdeje...” említés olvasható, s ez kapcsolatba hozható a Bejc nemzetséghez tartozó „Farkas” (Wolfgang) nevű prépost győri püspök, valamely ősével is, aki szintén a XIII. XIV. század fordulóján élt. Egy másik verzió szerint a kiskirályok időszakában, amikor a Dunántúl jelentős része a Németújvári uradalom részeként a Héder nemzetséghez tartozó Kőszegi család birtokában volt. Az egyik tulajdonost Kőszegi Ivánt (Németújvár) nevezték békétlen természete miatt, („lupus rapax-ragadozó farkas”) Kőszegi Farkas Jánosnak. Egy másik verzió szerint a név Köcski Farkas I. János révén alakult ki, aki a XVII. században Káldy Évával kötött házassága révén szerzi meg, az akkor még létező Gulácsot. Fia már fel is veszi a település nevét (Gulácsi Farkas II. János). Erre az egykor létezett településre utal a Gulyási erdőrész elnevezés. A birtok többször cserélt gazdát. Amikor a Sárvári Bajor Hercegi Uradalom tulajdonába került, az erdő lepusztult képet mutatott. Wittelsbach Lajos bajor herceg szakszerű gazdálkodást vezetett be, bajor erdészeket szerződtetett a birtokra. A legismertebb Scherg Lőrinc, aki Spessartból 1884-be jött Magyarországra és 1909-től haláláig 1938-ig volt főerdész (Erdőmester). Kívánsága szerint a Farkas-erdőben temették el. Saját telepítésű tölgyfái alatt található síremléke. 2015 májusában került átadásra Scherg Lőrinc Főerdőmesterről elnevezett kilátó.
A Farkas-erdő nevezetességei közé tartoznak: Rózsáskerti erdészházKerítésén található a kéktúra útvonal bélyegző helye.
Banyafák300 éves tölgy tanúfák, sajnos már mindkettő kidőlt. A famatuzsálemek mellett kellemes erdei pihenőt és tanösvényt alakított ki az erdészet.
Hidegkúti VadászházJelenleg oktatóközpontként funkcionál.
Mária Terézia-forrás (Trézia kút)Jelenleg sajnos a forrás már kiapadt, de megőrízte régi varázsát. Látható az eredeti kőpad, valamint az óriás Duglászfenyő.
Pilóta-emlékkeresztVitéz Nemes Molnár László magyar királyi repülő hadnagy a II. világháború legsikeresebb magyar vadászpilótája, a hazai légtér védelmében 1944. augusztus 7-én vesztette életét. A túlerőben lévő amerikai támadó kötelékkel vívott légi harcban egy amerikai vadászrepülőgép megrongálta a gépét, amelyet sikerült elhagynia, azonban az ejtőernyőn függő védtelen pilótát halálos találat érte. A pilóta és gépe is a Káld határában lévő Farkas-erdőbe zuhant, holttestét azonban, csak augusztus 13-án találták meg egy vadkörtefán, a keresésbe bevont helyi lakosság segítségével. Halálának 71. évfordulóján, 2015. augusztus 7-én került sor a Szombathelyi Erdészeti Zrt. által állított emlékkereszt felszentelési ünnepségére.
Avasi Öreg Tölgy
A 250 éves faóriásnak már csak a kidőlt törzsét csodálhatjuk.
Lajos-bükkökA „Lajos-bükkös” szélén az út mellett tábla hírdeti a bükkfák 2005-ös pusztulását, sajnos az eredeti állapotból már csak az egykori kőpad és pár darab régi telepítésű bükkfa él, körülötte új telepítésű erdő.
Újkúti ErdészházBejcgyertyános és Káld között helyezkedik el, jelenleg lakatlan.
