Káldi kő-keresztek
Káld községben és határában 11 db kőkereszt található. Eszmei értékük mellett, elsősorban szakrális értéket képviselnek. Állapotukat tekintve, annak ellenére, hogy 150-200 éves alkotásokról van szó, jó állapotban vannak, köszönhetően a Rózsafüzér Társulati tagoknak, akik rendbetételükről rendszeresen gondoskodnak. Tekintve, hogy az említett alkotások nem minősülnek műemléknek, de a falu számára felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Építtetőik hívő keresztény emberek lévén, fontosnak tartották, hogy e szakrális értékek lakóhelyük közvetlen közelében is jelen legyenek.
Galéria
Káldi Rózsafüzér Társulat
A Káldi Rózsafüzér Társulat 1918 évben alakult meg, Virágh Miklós plébános úr vezetésével. A társulat tíz csoportból, 150 tagból állt. Minden hónap első vasárnapján a templomban az Oltáriszentség kitétele mellett Lorétói litániát tartottak a hívek a Szűzanya tiszteletére. A litánia végén a társulati csoport vezetői az oltárhoz járultak, a plébános kicserélte a cédulacsomagokat, a csoportvezetők pedig egy kis perselybe bele tették az adományt, amit a tagok összeadtak a templom javára. A társulatnak zászlója is volt, amit körmeneteken, zarándoklatokon is magukkal vittek. A gyalogos zarándokok menetét követték a lovas szekerek, amelyeken az ennivalót és vizet szállították a zarándokoknak.
A Társulat újjászervezése 1951-ben Szatmári József plébános úr nevéhez fűződik. Zarándoklatokat szerevezett ő is a Kis-Celli Szűzanyához. Abban az időben 15 csoportja 225 tagja volt a Társulatnak.
1963-ban Bárdosi Jenő plébános úr lett a káldi hívek lelkipásztora, aki szintén szívén viselte a Rózsafüzér Társulat sorsát. Ő minden hónap első vasárnapján Monstranciás Jézus Szíve litániát tartott, utána a Szűzanya tiszteletére áhítat és cédula csere következett. Minden évben május és október első péntekén a Rózsafüzér Társulat élő és meghalt tagjaiért ajánlotta fel a Szentmisét. Bárdosi Esperes úr idejében 1988-ban volt egy Rózsafüzér találkozó, Dr. Konkoly István Megyéspüspök úr vezetésével.
1992-től Nagy Gábor lett a káldi hívek plébánosa. Az Ő vezetésével minden év Pünkösd hétfőjén a káldi hívek fogadalmi zarándoklaton vettek részt Celldömölkön. Ezen kívül nagyon sok zarándok-helyet látogattak meg a Rózsafüzér Társulati tagok, többek között Máriagyűd, Máriabesnyő, Pannonhalma, Esztergom stb.
Feltétlenül megemlítendő Nagy Gábor plébános úr nemes kezdeményezése, ami azóta már szép hagyománnyá vált, hogy amikor Rózsafüzér Társulati tagot temetnek, egy tized rózsafüzér imádságot a ravatalnál elimádkoznak a hívek, a társulati csoportvezetők pedig lámpát visznek az elhunyt temetésén, a sírnál pedig eléneklik a „Salve Regina” és az „Öltözzetek gyászruhába szentolvasó-béliek” c. énekeket, ezzel is megköszönve Istennek, hogy a Rózsafüzér Társulatban „társuk” volt és a Szűz Anya oltalmába ajánlják az elhunytat.
2011-től Inzsöl Richárd plébános úr vezette a káldi híveket. Ő is nagy támogatója volt a Rózsafüzér Társulatnak és dicsérendőnek tartotta, hogy a Társulat bevételeiből nagyon sok értéket meg tudtak menteni a hívek, felújítással, restaurálással, harangok villamosítása, templomi hangerősítők, szerelvények, miseruhák, kegytárgyak vásárlása.
Káld jelenlegi plébánosa 2010-től Balasi István. Ő elődeihez híven, szívén viseli a Rózsafüzér Társulat sorsát.
Hősök szobra
Hősök szobra: Készítette Csiszér János szobrász. A bekerülési költségek közadakozásból jöttek össze. A szobor lábazatának hátsó részén az I. világháborúban elesett hősök névsora olvasható, a déli oldalon pedig II. világháborúban elesettek nevei szerepelnek. Ez utóbbi táblát készítette Ruzsa László kőfaragó vésnök. A szobor leleplezése 1924. október 7-én történt, ünnepi beszédet mondott Virágh Miklós római katolikus plébános, Tompa Mihály ágh. evangélikus lelkész és vitéz Németh Ferenc jegyző. A II. világháborúban elveszett hősök táblájának avatására 1988. május utolsó vasárnapján került sor.
Erkölcsi kötelességünk megőrizni az elesett hősök emlékét, akik életüket áldozták a hazáért és népünkért. Az utókor méltó emléket állított a tiszteletükre.
Galéria
Káldi bábjátékok
Káld esperes plébánosa Bárdosi Jenő (1963-1992) honosította meg a településen a bábjátékot. Budapesten a Regnum Marianum cserkészeitől kapott kedvet a bábozásra.
Részt vett 1947. májusában a Budapesten rendezett első országos bábjátékos találkozón, valamint Rév István szombathelyi tanfolyamán.
A bábjátékot pedagógiai segédeszközként használta, bábjátékkal kapcsolatos ismereteit folyamatosan bővítette.
Egerváron, Gősfán, Bérbaltaváron, Muraszemenyén bábszínházat működtetett.
Az első országos bábjátékos találkozó során meggyőződött arról, hogy a bábjáték nemcsak pedagógiai segédeszköz, hanem a népi és irodalmi értékek tolmácsolója is. Levelében így ír: „Öröm volt találkozni a bábjáték íróival ás nagymestereivel, és az ország minden részéről összejött bábjátékosokkal.
A nagymesterek (Büky, Rév) bemutatói meggyőztek arról, hogy a bábjáték komoly értéket jelentő művészetté fejleszthető, a többi „kartárs” bemutatói pedig több színpadi fogás ellesése mellett megnyugvásomra szolgáltak eddigi bábjátékos munkámat illetően.”
Káldi esperes, plébános korában a gyermekek részére szervezett bábjátékot, misztérium játékokat, melyeket a hitoktatás során pedagógiai eszközként használt.
A bábfejek és a színművek jó állapotban megmaradtak az utókor számára, lehetővé téve a bábozás hagyományainak felelevenítését.
Forrás: Gergely Gráf Ernő: A vasi bábjátszás története I. rész (MMIK Szombathely)
Galéria
Káldi népdalok
Alsó káldi gidres-gödrös…
Alsó Káldon jöttem én a világra…
Alsó káldi híd alatt …
A Káldi nótákat, népdalokat először az 1940-es években hallották az Asszonykórus idősebb tagjai a faluban. Majd Karcsai Károly kántor tanító 1946-ban Dalárdát szervezett a faluban, ahova az iskolából is hívott dalolni szerető diákokat. Itt tanulták meg az asszonyok a népdalokat, s ezekkel szerepeltek is a környező települések Falunapjain.
A népdalok Alsó Káldról, a Kódóról és a szerelemről szólnak. Vidám hangulatúak, tempójuk gyors.
A népdalokat ma is énekli a község ifjú és idősebb lakossága. A dalokat Vörös Krisztina, a Káldi Asszonykórus vezetője kottázta le.
Káldi Regösének
„Regölés: karácsony és új év közötti időben a legények csapatba verődve felkeresték azokat a házakat, ahol házasodni való legény, vagy férjnek való leány lakott és énekkel ajánlottak egy legényt, egy leánynak. Akkor volt szép ez az eset, - ha olyan ifjakat regöltek egymásnak, - akik kedvelték egymást.
A regölő csapat felszerelése a következőkből állott: egy két köcsögduda, kettő-három kb. 5 cm átmérőjű 1,2 m hosszú dorongocska, hogy nagyobb legyen a hatás - énekelés közben a dudákat ütemre szólalták, - a dorongocskákkal pedig a tornác földjét zuhálták. Káldon a regölés szövege -bár egy kicsit furcsán, - de a következőképpen szólt:
„Amoda keletkezik egy sebes folyóvíz
Melyet körülálla csodaféle szarvas
Csodaféle szarvasnak ezer ága-boga
Ezer mise gyertya
Gyulladva gyulladjék-aludva aludjék
Ej regü rejtem neked ejtem.
Itt is mondanának egy szép leányt
Kinek neve volna Nagy Rózsi volna
Ej regü rejtem-neked ejtem.
Ott is mondának egy szép legényt
Kinek neve volna-Kis Jóska volna
Ej regü rejtem neked ejtem.
Összecsöndörödjenek-összepöndörödjenek
Mint a kutya-farka-még annál is jobban
Mint a macska-farka
Ej regü rejtem, neked ejtem.
Áldjon az Úristen ennek a gazdának
Egy hold földön száz kereszt búzát
Ez a hold réten száz szekér szénát
Ej regü rejtem, neked ejtem.
Regöljük a gazdát vele az asszonyát
Ej regü rejtem, neked ejtem.
/Neked adom,
- neked ajánlom, -
Vagy
hagyom/
Köszöntő:
Megsült a kismalac érezzük a szagát, szeretnénk, ha az elejével kinyújtanák a hátulját.
Adjon Isten bort, búzát, barackot, kurtafarkú malacot, szekerünkbe kereket, - csutoránkba feneket, had ihassunk eleget.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!”
Forrás: Balogh István: Káld község története 228-229. o.
Galéria
Káldi népszokások
Káld településen a betlehemezés szokása fennmaradt a régmúltból, település ma élő valamennyi korosztálya részese ennek. A betlehemezőket Karácsony közeledtével régen a plébános, illetve segítője, később a hitoktató tanította be. A katolikus gyermekek egy csoportja járja a falu házait és adják elő Jézus születésének történetét.
Káldi Napraforgók Egyesülete révén az alábbi régi népszokások elevenedtek meg: Lucázás, István és János köszöntése, Regölés, Korbácsolás (korbácsfonás), Újév köszöntés, Pünkösdölés, Szent Mihály nap.
Szintén a régmúltból fennmaradt szokások a locsolás, a májusfa állítás, szüreti felvonulás.
Balogh István Káld község története című könyvében négy a könyv írásakor élő népszokást említ (2000) :
Betlehemezés
Húsvétkor tojásfestés, ajándékozás
Húsvétkor locsolás
Májusfa állítás
A ma, 2016-ban élő népszokások száma:11
Galéria
Káldi Önkéntes Tűzoltó Egyesület
„A káldi Tűzoltó Egylet 1881-ben alakult. Az első tűzoltók iparosok voltak, mert ők mindig idehaza tartózkodtak. (Boltos, kocsmáros, asztalos, szabó, kovács, bognár, takács cipész és szíjgyártó.) A tűzoltófecskendőket ők kezelték. Az egylet első elnöke, alsókáldi Káldy Gyula földbirtokos, Felsőházi tag volt. Az első parancsnok pedig Illa Gyula asztalos. Abban az időben, -szinte minden községben alakult „Tűzoltó Egylet." 1930 táján amikor az egyletek 50 éves múltra tekintettek vissza, elkezdődtek a „Zászlószentelések." A zászlókat közadakozásból készíttették, melyen Szent Flórián mint a Tűzoltók védőszentje képe látható. A zászlón olvasható a jelszavuk: SEGÍTSÜNK EGYMÁSNAK! Amelyik községben zászlószentelés volt, oda a „Tűzvédelmi Körzet" összes tűzoltója felvonult. Káldon 1931. május első vasárnapján volt a zászlószentelés, amit a Virágh Miklós plébános szolgáltatott ki. Zászlóanya vitéz Dr. Maróthy Lászlóné született: Dervalics Mária volt. Az első világháború után, vitéz Németh Ferenc tartalékos főhadnagy, községi jegyző, a helyi tűzoltóságot katonai mintára szervezte át. (Menetzenekar, téli-nyári egyenruha minden tagnak.) A létszám 40 f volt. Kötelezővé tették, hogy aki nem volt katona, - az legyen „Tűzoltó." Ezért lettek Egylet tagok azok a fiatalok, akik 1902. 1903. és 1904-ben születtek, mert Őket nem sorozták katonának. Amikor ezek az évfolyamok állításkötelesek lettek, Magyarországon nem sorozhattak katonának. (Trianon-Antant Misszió) Vesztükre a II. világháború idején kerültek sorozás alá. Ők voltak az úgynevezett „Öregregruták." A két világháború közötti időben Káldon, rangot jelentett tűzoltónak lenni, mert egyes közmunkavégzés alól fölmentést élveztek, nagyobb ünnepek alkalmával a templomban az oltárkörül sorakoztak fel, - ők adták a díszőrséget”
Forrás: Balogh István Káld község története 206. oldal
Káld egyik legrégebbi szervezete 135 éves évfordulóját ünnepelte 2016-ban.
Galéria
Ivánkovics Zoltán, káldi amatőr rajzművész rajzai
Ivánkovics Zoltán András Káld településen nőtt fel, és élte későbbi felnőtt éveit is. Már kisgyermekként imádta a könyveket. Matricákat, képeslapokat és különleges, egyedi bélyegeket gyűjtött. A természet, az állatok szeretete és tisztelete a mindennapjainak része volt, szívesen figyelte a madarakat, kedvenc állatai a macskák voltak. Gyakran fotózott, szerette az erdőt járni, gombát gyűjteni, hallgatni a madarak csicsergését, bármilyen szépséget észre tudott venni felnőttként is, még vezetés közben, a suhanó autó ablakán keresztül is. Gyermekkorától élete utolsó pillanatáig az egyik kedvenc tevékenysége az olvasás volt. A legmeghatározóbb jellemvonása, tehetsége és a legkedvesebb elfoglaltsága mégis a rajzolás volt. Lehet valamit tanulni, és lehet egy képesség birtokában születni. Ő az utóbbi kategóriába tartozott. Már 5-6 évesen ösztönösen, szinte radír nélkül alkotott. Óvodában minden nap rajzolt valamit a szüleinek, összehajtogatta, a zsebébe tette, majd boldogan vitte haza az elkészült remekművet. A tehetsége fokozatosan bontakozott ki. A rajzolásban számos dolog inspirálta: a természet, az olvasott irodalmi művek, a látott filmművészeti alkotások, emberek, események. A rajzkészségét, a technikákat, karaktereket, anatómiai részleteket önállóan fejlesztette. Az ötletek a fejében születtek meg, majd papírra vetve, egy egészen mély mondanivalóval bíró, részleteket felépítő, de nem abban elvesző, „átrajzolt valóságot” teremtett. A sors kegyetlensége, hogy a betegsége egy évében fedezte fel Mindenki, köztük Ő is saját magát. Eldöntötte, hogy élete során végre a rajzolással fog foglalkozni. Azt írta egyszer, hogy minden rajzába próbál valamilyen történetet rejteni, de az igazi történetük az, amit MI alkotunk. Látta a világ problémáit és a rajzai által a maga módján hozzá akart járulni ahhoz, hogy kijavítsuk azokat.
A 32 éves - jóságos és tehetséges művész, odaadó társ, gyermek és barát - Ivánkovics Zoltán András egy év kitartó küzdelem után 2016. tavaszán elhagyta ezt a világot, örökül hagyva rajzait, melyekben lelkének egy darabja él tovább. Rajzait kivételes szeretettel, jósággal és mély tartalommal alkotta. Azt remélte, hogy, tetszenek majd az embereknek és akár inspirálnak, elgondolkodtatnak vagy felvidítanak, ha valamilyen érzelmet előhoznak a rajzot megtekintő személyben, már elérte a célját.
Ivánkovics Zoltán, káldi amatőr rajzművész rajzai 2018. tavaszától gazdagítják Káld község települési értéktárát.
